Oldalak

2014. január 2., csütörtök

1. Fejezet


Határtalanul

1.Fejezet

 superthumb--28-.jpg
                                                           

2013. Szeptember – Október

- Dóriii - ordítottam torkom szakadtából. - engedd el a hajam. 
- Akkor szállj le a lábamról - hangzott a válasz. -Elköltözöm! - sipította idegesen.
- Nem! Én költözöm el! - mondtam túlordítva őt. - Kellett neked elmondani azt a hülyeséget... - mondta enyhén idegbetegen, és akkor anya berontott és véget vetett az egész cirkusznak. Dórival rendszerint jóban vagyunk, kivéve mikor nem. Ez is egy pont ilyen nap volt. Már nem is tudom pontosan min vesztünk össze, valami apróságon, mint mindig. Hárman vagyunk testvérek : Zoé, Dóri és Én ( Emma ).   Zoé éppen a 18 - et tölti, Dóri a 14- at én pedig a 16- ot.  Mi hárman mindig is megtaláltuk a közös hangot, mindent megtudunk beszélni, legyen szó fiukról, bulikról, suliról, vagy bármiről :D.

November- December

 Este 8 óra van nálunk ilyenkor a következő zajlik: Dóri zenét hallgat, közbe fotókat készít amiket  aztán majd, kirak profilképnek a Facebookra, Zoé a barátjával chatel és bulikat szervez, Anya olvas vagy vacsit csinál, Apa dolgozik, a Papa pedig általában Tv.- zik vagy beszélget a papagájunkkal. (Margit, ahogy a Papa hívja pedig a neve már legalább 2 éve Ágoston...) Nos igen. Nem említettem, de a nagypapánk is velünk lakik.  - Papa, mit csinálsz? - kérdeztem furán. Ugyanis 85 éves nagyapám éppen ha jól láttam a kandalló előtt ágyazott meg magának, erősen azzal a szándékkal, hogy ott alszik. - Papa, mit csinálsz? - tettem fel újra a kérdést, de most kicsit hangosabban, mert a Papa kicsit nagyot hall.
- Úgy fázok kislányom... - mondta nyöszörögve.    
- De akkor miért nem öltözöl fel? - érdeklődtem. - Na de hova költözzek?  - kérdezte aggodalmasan.  
- Neeem. - mondtam a fejemhez csapva. - Azt kérdeztem, hogy miért nem öltözöl fel!!!              
 - Mondtam, hogy nem költözöm el. Miért akarod, hogy elköltözzek? - nézett rám mérgesen az öreg. 
- Mindegy... - legyintettem, és inkább otthagytam mielőtt még kitalálja, hogy kiakarom költöztetni szegényt. Visszamentem a szobámba, az ajtóm nyitva volt és nem állt üresen, ugyan is Dóri ott állt. - Szia. - köszöntem fáradtan. 
- Szia. - mondta türelmetlenül . 
- Gond van?- érdeklődtem felőle, mert elég gondterhelt fejet vágott. 
- Jó hogy kérded. - mondta megkönnyebbülve. -Azt hiszem, gond van. - jelentette ki drámaian. 
-A fürdőben van. - vágtam rá kapásból. 
- Nem az te hülye. - röhögött Dóri és beleütött egyet a vállamba.
- Akkor mi?                                                          
- Hát azt hiszem, szerelmes vagyok... -nyögte ki végül. Dóriról tudni kell, hogy ritkán szerelmes, de akkor nagyon... Mindig én csináltam vele végig ezt az időszakot. 
- Oh hát most el kéne szaladnom úgy érzem. - mondtam kissé elgondolkodva.   
- Ne már. Segíts. - váltott könyörgő stílusba.   
- Na jó. - adtam meg végül magamat.  - Ki az? Hogy hívják? Helyes? Mit kell tudni róla?  - kérdeztem  cinikusan. 
- Na jó akkor szia. - mondta Dóri megsértődve. 
- Szia. - intettem neki búcsút röhögve.
-  Zoé segítesz? - hallatszott a másik szobából.
- Aham, miben? - kérdezte két mondat begépelése között.  
- Hát izé.  - mondta Dóri hezitálva. -Asszem szerelmes vagyok. - Zoé egy pillanatra felnézett a géptől és semleges arcal közölte Dórival, hogy rendben. 
- Mi kell? *** tanács? 
- Nem, nem nem! - tiltakozott rögtön Dóri. - 13 vagyok! - mondta felháborodottan.       - Hogy megy az idő. - közölte fel sem nézve a géptől Zoé. - Akkor mi kell? - kérdezte furán.
- Mondjuk Tanács? - kérdezte Dóri és ezt olyan hangosan, hogy Zoé abba hagyta a gépelést és kérdően nézett Dórira. - Tudsz segíteni ? - kérdezte Dóri egyre türelmetlenebbül. 
- Igen. - mondta Zoé nyugodtan. - Beszéltél már vele egyáltalán? 
- Nem. - mondta Dóri lesütött szemmel. 
- Hát akkor hajrá! Mond, el neki mit érzel. - javasolta. 
- Az segít? - nézett rá furán Dóri.
- Hát általában... De ha egy félős kisfiú akkor nem. 
- És ha az? - kérdezte megrémülve Dóri.              
- Hát kisfiúkkal ne kezdj ki. - mondta mosolyogva. 
- Köszi! - mondta hálásan Dóri, és egy hatalmas öleléssel ajándékozta meg az éppen gépelő Zoét. Szegény barátja, azt hiszem kapott néhány értelmezhetetlen üzenetet. :))          
                        
 Este 9 óra van.
Megjött Apa. Vacsora van.

Az étkezések azok az egyedi alkalmak amikor a család együtt van. Ilyenkor Zoé is offline, Dóri agya sem a titokzatos fiún jár, és én sem töltök annyi időt a naplóírással. Hoppá, vagy még is? :D - És milyen napotok volt szívecskéim? -  mosolygott Anya és végig nézett rajtunk. Úgy tűník a családom még se a szokásos esti vacsorára készül ma. Zoé a telefonját bűvölte, Dóri szerelmes pillantásokat vetett a húsra, mintha csak odaképzelne valakit, kitudja...      
Nos én meg kihasználtam az alkalmat és a kezembe kaptam a naplómat. 
- Gyerekek. - nézett ránk megbotránkozva Anya. Erre mindenki felnézett. - Vacsora van. - folytatta mérgesen. 
- Bocsi Anya. - mondtuk kánomban.                      
- Szóval ott tartottunk, hogy milyen volt a napotok?          
- Semmi extra. - mondta Zoé.                            
- És te Dóri? - érdeklődött Anyu.                    
 Dóri teljesen el volt foglalva a gondolataival, így nem sokat hallott abból amit beszéltünk.                
 - Dóri! - löktem oldalba szerelmes húgicámat. 
- Igen? - nézett rám furán. 
- Anya szólt. - mondtam visszafólytott röhögéssel.
- Tessék Anya. 
- Azt kérdeztem milyen volt a napod. - mondta kimérten. 
- Jó volt köszi. - mosolygott Dóri. 
- És veled Emma? - nézett rám Anya érdeklődve.    - Kaptam egy ötöst. - mondtam mosolyogva.       - Gratulálok kislányom! - mondta Apa büszkén. Anya mit sem sejtve hitte el amiket mondtunk, hogy Zoé napja unalmas volt mikor nyilvánvaló, hogy ma este is egy buliban végzi. Dóriról elhitte, hogy csak szimplán jó napja volt, mi közbe ő Mr. Titokzatosról  álmodozik. És naivan bevette, hogy  csak egy ötöst kaptam, ó pedig nagyon nem. Ugyan is az én mai napom, sem volt egy átlagos "kaptam egy ötös nap". A minden évben megrendezett fesztiválra készültünk gondoltban a barátaimmal, a nővérem minden évben részt vesz rajta a haverjaival, ott sátraznak. Idén elhatároztam, hogy elmehetnénk mi is, minimális felügyelettel. Amíg Anyuék azt hiszik Zoé minden pillanatban vigyáz ránk, addig mi egy koncerten tombolunk vagy éppen 3 kor fekszünk le aludni. Hehe. :)) 
- Finom volt a vacsi, köszi Anyu! - mondtuk egymás után. - Mind a hárman felmentünk a szobánkba csinálni a "dolgunkat". 
- Zoé!  Szia! - mondtam neki széles mosolyra húzva a számat.
- Szia hugi! - mondta röhögve Zoé. 
- Te figyu... - mondtam neki lassan. 
- Igen? - nézett rám felhúzva a szemöldökét. 
- Hát tudod, van az a fesztivál Tavasszal... szóval izé... 
- Nem viszlek el. - szakította meg  a gondolat menetemet. 
- Mi? Miért nem? 
- Mert kicsi vagy még. - röhögött ki.                        
- Nem vagyok kicsi! - mondtam résnyire húzva a szemem. 
- De az vagy. - mosolygott rám. 
- 16 vagyok! - kértem ki magamnak. 
- Tudom. - mondta.
- Kérlek, kérlek, kérlek. Bármit kérhetsz cserébe! - ajánlottam fel a szerintem, korrekt megoldást.  
- Bármit? - nézett rám szemtelenül.                        
 - Igen. - rágtam a szám szélét, félve attól, hogy valami nagy hülyeséget kér majd tőlem. Nem beszélve az évek óta először felajánlkozó lehetőségről, amivel bosszút állhat minden egyes szemétkedésemért. Testvéri szeretet... Mit ne mondjak határtalan. xDD. Holnap suli. Megyek aludni, így inkább otthagytam Zoét "kettesben a  barátjával".   

2 megjegyzés:

  1. Nekem tetszik:) csak kicsit rövid:/ hogy pl:november-december . De érdekes szójátékokat alkalmazol:) ügyes! Folytasd!

    VálaszTörlés
  2. Örülök, hogy tetszik. Azért nem szeretnék olyan nagyon hosszú fejezeteket írni, mert nem egybe szeretném sűríteni az összes történést, de persze majd lesznek sokkal hosszabb részek is. Köszönöm :) Folytatom.

    VálaszTörlés