Oldalak

2014. január 2., csütörtök

4. Fejezet

4. Fejezet 


kep-lany--fiu.jpg


(Karácsony, Tavasz)
 December 25 van.
  A "család üzelmek". Zoé fürdik (lassan egy órája) ezért Dóri már lassan egy órája toporzékol a fürdő ajtaja előtt, hogy el ne használja a meleg vizet, mert ő bizony fürdés nélkül nem áll a fenyő alá. Zoé zenét hallgatott valószínűleg, szóval nem igen hallott semmit Dóri pufogásából.                          
Én Edward és Bella esküvője és a ruhás szekrényem között ugráltam. (könyvel a kezemben). Apa alsónadrágban rohangált ezt ordibálva:
 - Minden jó lesz, minden jó lesz, minden jó lesz, KATASZTRÓFA LESZ MINDEN!!! - mondta keservesen. Miközben rájött, hogy katasztrófa lesz akkorát esett a küszöbben, hogy Anya lába előtt  találta magát.                                             
- Öltözz fel szívem! - mondta Anya idegesen, és behúzta Apát az ajtón túlra.     
  Nagypapa is hasonló képpen élvezte a készülődést, ült a Tv előtt és nézte a kedvenc műsorát a Gastró főző műsort közben mikor lemaradt egy- egy ételnél, hol a Tv-től, hol Ágostontól (a papagájtól) (Papa by: Margit,) kérdezte, hogy mi jön a zöldségek után, Ágoston nem különösebben kedvelte a Papát, - Ízt! - mondta neki, hogy - 4 evőkanál só! - Papa elhitte. Normál körülmények közt nem baj, ha a Papa rosszul tud egy - két ételt a Gastróból, de ma ő főzött, és az étel elkészítéséhez, az újonnan szerzett tapasztalatait készült felhasználni. Neki is kezdett.  
1.    Lepirítjuk a húst. = Pipa                             
2.    Rá a zöldség. = Pipa                                          .
3.    Rá egy evőkanál só. = Pipa
4.    5 l hideg víz, miután felforrt 2 bögre fehér borral bolondítjuk meg. = X              
(Papa kezdte elveszíteni a fonalat)  
5.    Majd Vegeta, és a 4 evőkanál só (Ágoston verzió) = X
6.    Egy kis frissen reszelt borostány levél a kertből. ( Pfff… ) = X  
7.    És kész a leves! Jó étvágyat! :) = X/Pipa Majd kiderül…                    
                        
Papa büszkén készítette elő a tányérokat a vacsorához, minden a helyén volt.         
Nem a karácsony volt, ami miatt családunk über izgatott és őrü
lt lett, hanem a vendégek, a nővérem barátja+ családja látogatott el hozzánk.                
Mindenki vigyázban állt mikor a vendégek beléptek a kapuban. Na jó, nem teljesen igaz, Dóri még a pólóját igazította, Nagypapa még trikóban üldögélt az asztalnál, Anya pedig a haját igazgatta, de Zoé, ő teljesen szét volt esve, meg állt előttünk és fenyegetőzve nézett rám és Dórira.                        
- Ha ezt elmeritek szúrni nekem, én esküszöm az égre, hogy végetek van…
HALÁL!!! - ismételgette, szúrós pillantást vetve a család összes tagjára. Mikor beléptek a vendégek, nagyapa is készen állt, és Zoé is felengedhetett, akár egy méhhűtött csirke (xD Na jó ez csak vicc volt.)                        
- Sziasztok.  - köszönt Anya, széles mosolyra húzva a száját. Zoé pedig Patrick nyakába ugrott. Dóri és én csak álltunk tanácstalanul, hogy nekünk most, mit is kéne csinálni? Nagyapa, az asztalhoz utasított minket. Ágoston pedig, igaz ne
m hallottuk, de magában biztosan röhögött. Apa is leült miután szemügyre vette Patricket.
- Kóstolják meg az isteni levesemet, dicsekedett nagyapa (nem kellett volna).      
- Köszönjük. - mondta Kata. ( Patrick anyukája). Anya  kóstolta meg először. És igen akkor volt az pillanat  mikor Anya először életében, megszegte a ne köpködj, ne rugdosódj az asztalnál  szabályt! Amilyen gyorsan bekapta a levest, azt olyan gyorsan is köpte ki, és közbe kis híján felporította az asztalt, ugyan is az Ágoston és a nagypapa féle összeállítás Anya lábaira is kihatott, reflexből belerúgott az az asztalba. Mindenki tágra nyílt szemmel nézett rá.                        
Anya enyhén kellemetlennek érezte a szituációt, ezért improvizált.                          
- Ez a mi üdv a családban köszönésünk! - és akkor anya újabb kanállal vett a szájába és Zoé felé fordult. És igen! Zoé felé érkező varázs a fejétől egészen a blúza aljáig, beterítette.
- Anya mi a fene ütött beléd ? - kérdezte idegesen, Anya segélykérő
en nézett körbe, Apa kimérten felemelte  kanalat, meg kósolta és anyát überelve, Kata nyakába ömlesztette az ételt. Kata idegesen pattant fel, és vele a férje is.
- Mi a fene folyik itt? - kérdezte.                                                  
- Én sajnálom. - mondta Anya lesütött fejjel. Kata pólóját törölgette. - Csak ez a leves egyszerűen borzasztó.          
- Miért ki csinálta? - kérdezte Apa.                          
- Én! - pattant fel Nagyapa a fotelből mosolyogva.    
- Apaaa!!!- mondta Anya idegesen és magával rángatta a konyhába. - Mit raktál ebbe a borzalomba?                          -
- Hát az az igazság, hogy a végéről kicsit lemaradtam, mert elszundítottam, de csak egy percre, érted?- mondta Nagyapa  vihogva, és egyszer csak elkezdett dülöngélni, majd  elvesztette az egyensúlyát és a földre borult.  
- Jesszus Apa. Te részeg vagy?? - nézett rá Anya  aggódva.                            
- Én? Ugye csak viccelsz galambom, most jöttem Kubából… H
alalalaláá, - kezdett énekelni, - Slalal lom, salalal lom, lom, lom, hííj jáá! A régi szép deják évek… Subi dubi DUUU! Én vagyok Frési… - csuklott egyet. – Vagyis Frédi.                
- Hogy ki? - nézett rá Anya furán.                      
- Frédi, Flinston! Érted? Flinston.                        
- Értem, mitől vagy így berúgva?                          
- A leves, a leveske,a lesveske… Hohóó!!! Abba volt egy kis Miska! Miska, úgy értem ice Miska… Hahaha!!! - és elkezdett röhögni .   
- Na jó tudod mit! Maradj itt! Anya felkísérte az emeletre, hogy dőljön le aludni.                
A vendégségnek vége volt. Szerintem, nem jönnek többet hozzánk. Zoé megsértődött, azóta sem szólt senkihez. Megyek én is aludni ;). Jó éjt!
4 hónappal  Később…

Április van.  
                                                             
A történet során még nem volt alkalmam leírni, hogy Tylerrel évszázados barátok vagyunk. A társaságunk  is egy csapat, de mi ketten mióta csak az eszemet tudom, barátok vagyunk, a legjobbak. Persze ott van neki még Alex, nekem meg Eli, de a miénk másféle barátság. Tavaszi szünet utolsó 2 napjában vagyunk.
10: 30 van.  
11: 00 ra jön értem Tyler és megyünk a partra, meg sétálni, mozizni. A kép, ami fent található, tavaly nyáron készült, együtt voltunk egy teljes hétig nyaralni ketten a nyaralónknál, vagyis a Balatonnál.
 love.jpg
 Ő Tyler és én.  És nem, nem vagyunk szerelmesek!  ;)) Csak barátság.
Sok kérdés irányul hozzánk , hogy mind a ketten baromi jól nézünk ki , és nem járunk??? Ciki…
Szerintünk nem az. <33 Az sem ciki mikor szívet mutatunk egymásnak, vagy mikor puszit ad, vagy megölel, ha fázom! :))                               
- Szia. - köszöntem Tylernek, mikor megállt előttünk.
- Szia. - mosolygott. - Hova megyünk? - kérdezte.
- Mozi, séta, part...                                      
- Oké, akkor ilyen sorrendben. - mondta röhögve. :D    

3. Fejezet

3. Fejezet


 thumb--83-.jpg

Dóri elmesélte a történetet a álomfiúról és a 5 perces beszélgetésükről, kíváncsi vagyok mi lesz ebből. Másnap reggel Dórival és Zoéval sétáltam a suli felé gyors léptekkel.  Eléggé siettünk, mert botfülű tanárom már háromnegyed 8 kor beterelte a népet a magyarterembe, mert nem hallja a csengőt. Ennél már csak az volt jobb mikor órán telefonon hívták! Felvette a telefont: 
- Hallo itt Szabó József beszél. - ordította. 
- Nem, nem vagyok süket!
- Nem, nem a rendőrségtől beszélek és egyáltalán ki maga? 
- Ki? A Dalai Láma?
- Na ne röhögtessen! Tudnám ha Láma volna a vonalban. 
- Mi? Na jól van elegem van egyszer azt mondja maga a Dalai Láma, most meg hogy Barack Obama. Nem lehet engem palira venni! Viszhall!
Nem is kell mondanom utánna nekünk panaszkodott, hogy milyen világot élünk ma, hogy manapság Barack Obama vagy a "Láma" van a vonalban... Khöm, hát vagy ő süket, vagy tényleg Obamának volt annyi idelye, hogy a mi kis városi magyartanárunakat kritizálja telefonon keresztül vagy a Láma vett ki szabadnapot két zarándoklás között. Mikor megérkeztem a teremhez, mindenki őrjöngött, Alex, Tylerrel énekelte a Wake me up. - megjegyzem elég hamisan.
Tim a már megszokott dalával A Daylighttal törte meg a " csendet ". Robin léggitározott , hol a I don't carere , hol pedig a Daylightra. 
Jessica Tyler ölében ülve facebookozott , miközbe persze Tyler torka szakadtából üvöltötte a Wake me upot. :D Ellie pedig ritmusra dobolt a lábával miközbe kávét ivott . De ami a legfurább volt ( ami nagy szó ), hogy nem volt itt a tanár úr. Mikor beléptem Alex és Tyler hátulról átkarolt és a fülembe ordították a refrént So wake me up when it's all over. Asszem elkérem a tanárúr fülorrgégészének a számát , ha egyáltalán van oylan neki...  Én leültem a helyemre tök nyugodtan mire Ellie pattant le mellém. 
- Mizuka?
- Semmi , veled? Mióta áll a bál itt? 
- Kb mióta a tanár beteg. - mondta Elli röhögve.
- Beteg? - néztem rá elkerekedett szemmel.
- Hát igen. Bár ő mindig beteg. - nevetett jóízűen és elment. Tanár végül nem jött be , a többi óránk is hasonlóan " unalmasan telt ".  Alexéket leküldték az igazgatóiba a rend  zavarásáért.. Khöm kitört egy ablak is , és nem a Wake Me Upot megszégyenítő alttal törték ki, hanem egy eltévedt koponyával. Asszem az Samu feje lehetett...
Haza indultam mert az iskola utáni programom mára egyenlő volt a nullával. - Mikor beléptem az ajtón  kivételesen nem nagyapám paranormális dolgai fogadtak , hanem 4 ember. Egyikük a hűtőnket bányászta, a másik a kanapénkon helyezte magát kényelembe az alvás határán a harmadik pedig a nővérem szájában tűnt el. 
- Ő... Helló! - mondtam zavartan.
- Hy! - köszönt a torkos borz aki éppen nagyapám bio cuccait falta. Ajjaj az öreg nem fog örülni.
- Csőváz! - köszönt ásítva a mormota a kanapénkon. 
- Helloka nyalóka ! - nézett rám nyájasan a "fogorvos" aki a nővérem száját vizsgálta belülről. 
A nővérem miután kiszállt a "vizsgálat alól" szórakozottan nézett rám. Hát igen mi is nyújthatna neki nagyobb örömöt, mint, hogy 3 "embert" hoz a lakásba a tudtom nélkül . A borzot  és a mormotát, akik a hűtőszekrényünkön és a kanapénkon vertek sátrat a helyi fogorvosról nem is beszélve. Inkább felmentem a szobámba, sokkot kapva az előbbiek láttán...
Írtam Ellinek, mert hála Istennek ő állandóan fent van! 
- Megszállták a házunkat. - írtam neki mérgesen.
- Ha?? - kérdezte Ellisa értetlenül.
- A nővérem barátai. Az egyik vadállat a hűtőnket éli fel, a másik pedig a kanapénkat. A helyi fogorvosunk pedig ma ingyen rendel. - írtam neki a szememet forgatva.
- Az kemény. :D - írta Ellie gondolom röhögve.
Elköszöntem Ellietől, mert tanultam még, majd lementem kideríteni, hogy itt vannak-e még.
Hála az égnek már elmentek. Lett volna miről beszélnem Zoéval, de mivel este volt inkább hagytam és elmentem aludni. Holnap szombat! De jó vége a hétnek, huh. Már csak egy hét és itt a karácsony,  téli szünet <333. Már mindent fehérség borít. 

2. Fejezet

2. Fejezet      



 tumblr_ml5xnwvmrr1rol14yo1_500_thumb.jpg

  Összepakoltam, elkértem Anyutól az uzsimat és kimentem a ház elé. Hűvös az idő. Az Őszt és a Telet jelezve a falevelek különböző színben     pompáznak és a hó bármikor fátylat boríthat az immáron földön fekvő falevelekre. Reggelente általában gyalog megyünk, mert egy köpésre van tőlünk az iskola. Mind a hárman egy iskolába  járunk, mert ez egy Gimi. Mikor beértünk a suliba  8:45 volt mindjárt kezdődik a tanítás. 
- Emm! - kiáltott felém egy igen ismerős hang. Elisabeth volt az, a legjobb barátnőm.  
Név : Taylor Elisabeth 
Adatok:
Születési név: Pista XD                                    
Becenév :  Eli, Elisa, Bessy, Jó csaj !,  Loool :D    
Kor : 15                                 
Magasság : 170 cm                                          
Jellemzői : Szép lány . A fiúk kedvence , lázadós, jó fe , bulizós típus. Amerikában született és ott élt 13 évig a szüleivel, aztán kiköltöztek Budapestre és az óta ide jár. Hosszú szőke göndör haja van.  (Az én hajam  mellesleg barna, egyenes.)

- Szia.  - mondtam mosolyogva.                              
- Mizu a feszttel? - kérdezte lazán.                        
- Azt mondta nem visz el... - mondtam szomorúan. 
- Bius azt mondta simán jöhetek.                            
- A fenébe. - mondtam csalódottan.
- Nem tudja rábeszélni Zoét?                                                      
- Most csak viccelsz ugye?   - röhögött Eli.            
Bius, Eli nővére és Zoéval legjobb barátnők voltak tavaly, de aztán történt egy incidens valami olyasmi, hogy Bius szerelemes lett Zoé fiújába és az óta gyűlölik egymást.
 - Igaz is, reménytelen. - biggyesztettem le az orromat. 
- Majd meg oldjuk, ne parázz! - nyugtatott Eli.      
- Hé, Em.! - ölelt át hátulról valaki. Alex volt az. 

Név :  Bush Alexander (Alex)                            
Adatok:
Születési név: Bush Alexander Károly              
Magasság: 180 cm                                              
Kor: 16 év            
                                              
- Szia, Alex. - mondtam röhögve.                          
- Mi a szitu a fesztivállal?                                        
- Nem megyünk. -  mondta kapásból Eli.  
- Mi van? Miért nem? - kérdezte felháborodottan Alex. 
- Zoé nem hajlandó elvinni... - mondtam lesajnáló pillantást vetve a nővéremre, aki éppen a barátnőivel röhögött. 
- Majd én beszélek a kislánnyal. - mondta Alex apró mosolyra húzva a száját, de látszott a gúny a szemében. Hát igen... Alex és a nővérem mióta csak világ a világ idegesítik egymást, vagy inkább ezt hívják szeretetnek? Nem tudom, bizonyos megfigyelések szerint Alex bele van zúgva a nővérembe, a nővérem pedig nagyon bírja őt, de csak, mint haver. Alex elment köreinkből, és Zoéék társasága felé vette az irányt. Nem is beszélve arról, hogy Alex az iskola menői közé tartozott, így igen befolyásos emberként tekintettek rá, pl. a 11. esek is a Nővéremék. Közben újabb tag érkezett hozzánk. Tim.      
                                                                          
 Név:  Tim Young  
Adatok:
Születési név: Tim Young                                  
Magasság: 175 cm                                                  
Kor: 16 év              
                                             
- Szervusz, Tim.  - köszöntem neki vidáman.            
- Szia. - köszönt vissza. Tim remek barát, de elég fura, viszont vicces, és a furábbnál is furább dolgai vannak. Előző évben például indult az X Faktorban. Nem mondanám, hogy a zsűri  díjazta a produkcióját.        
Egyébként a Maroon 5 Daylight- tal indult.      
Társaságunk oszlopos tagja még: Tyler, Robin és Jessica. Mi így heten lógunk együtt. Überelhetettlen csapat vagyunk. :D Órák után elmentünk sétálni és dumálni a közeli parkban.
- Jessica milyen volt a buli a hétvégén? -  érdeklődtem, mert Jessica elég jó Partikon szokott részt venni, vagy éppen szervezni. 
- Hát jó volt csak nem voltak helyes srácok... -  mondta szomorúan. 
- Nem baj itt vagyunk mi neked! - " nyugtatta " Tyler miközben átkarolta Jessicát.  
- Kösz tudtam, hogy rátok mindig lehet számítani. - mondta röhögve Jessica. 
- Még szép! - mondta Alex. A többiek ezt tapssal díjazták. Igen ez a mi társaságunk.
- Na és Mizu veled Tim és az X faktoros pályafutásoddal? - röhögött Alex.  
- Elég rövid karrierem volt. - biggyesztette le az orrát Tim. 
- Nem baj majd jövőre. - nyugtatta Ellis. 
- És mi van a fesztivállal?? - kérdezte hirtelen Tyler. 
- Ő hát. izé... - mondtam zavartan. - Zoé nem akarja. 
- Basszus! - mondták egyszerre. Én pedig egy nagyot sóhajtva leültem a padra. 
- Miért nem? - kérdezte értetlenül Robin. 
- Mert szerinte kicsik vagyunk. - mondtam szomorúan. 
- Mi kicsik? Ugyan már... Egy fesztiválhoz nem lehet az ember elég fiatal. Ez baromság! - kezdte Robin. A többiek helyeselően bólogattak. 
- Nincs mit tenni... - mondtam két sóhajtás között. És ezzel el is köszöntünk, mert haza kellett mennem. 
- Megjöttem. - mondtam  hangosan mikor beléptem az ajtón. 
- Emma te vagy az? - hallatszott a válasz a konyhából. 
- Igen Papa én vagyok. - sóhajtottam mosolyogva. Majd felkaptam a tekintetem. - Mit csinálsz?
- Mosok. - mondta természetes hangnemben.          
- Jesszus Papa... Mit mosol? - néztem rá ijedten, mivel nagyapám éppen ruhát pakolt a mosogatógépbe. - Papa. - akadtam ki teljesen. -  Mit művelsz?
- Mondom, hogy mosok! Ne légy érthetetlen Emmácskám. 
- De mit mosol? 
- Ruhát, hát mi mást mosnék? 
- Tányért?  
- Emmácskám neked egyre jobban megy el az eszed! - jelentette ki Papi természetesen...
- Azért mert tányért mosnék a mosogatógépben? 
- Hát ki itt az öreg és a tapasztalt... - kérte ki magának!? - Már a világháborúban is mostam! - tekintettel arra, hogy a világháborúban nem volt mosógép, de ő már mosott, elfogadtam azt is, hogy teletömte a mosogatónkat az alsóneműjével. 
- Jó szórakozást Papi. - mondtam neki szórakozottan. 
- Na, na hova- hova kislányom? - kérdezte.
- Gépezni megyek.
- Arról szó sincs, jössz és segítesz nekem mosni.
- Na, az egy dolog, hogy 85 éves nagyapám a mosogatógépbe mossa a ruhát, de hogy én, mint 16 éves épelméjű kamasz segítsek is benne... Na, az kizárt!! 
- Szia, Papa. - mondtam neki és már rohantam is fel a lépcsőn. Benyomtam a Facebookot és élveztem varázsát körülbelül 4 percig, mert kinyílt az ajtóm és beesett Dóri. - Hát te? - néztem rá meglepődve. 
- Beszéltünk!!!- mondta sikítozva.                          
- És miről volt szó? - kérdeztem mosolyogva.
- Hát először azt mondtam neki, hogy szia.
- Igen...
                                                                                                            

1. Fejezet


Határtalanul

1.Fejezet

 superthumb--28-.jpg
                                                           

2013. Szeptember – Október

- Dóriii - ordítottam torkom szakadtából. - engedd el a hajam. 
- Akkor szállj le a lábamról - hangzott a válasz. -Elköltözöm! - sipította idegesen.
- Nem! Én költözöm el! - mondtam túlordítva őt. - Kellett neked elmondani azt a hülyeséget... - mondta enyhén idegbetegen, és akkor anya berontott és véget vetett az egész cirkusznak. Dórival rendszerint jóban vagyunk, kivéve mikor nem. Ez is egy pont ilyen nap volt. Már nem is tudom pontosan min vesztünk össze, valami apróságon, mint mindig. Hárman vagyunk testvérek : Zoé, Dóri és Én ( Emma ).   Zoé éppen a 18 - et tölti, Dóri a 14- at én pedig a 16- ot.  Mi hárman mindig is megtaláltuk a közös hangot, mindent megtudunk beszélni, legyen szó fiukról, bulikról, suliról, vagy bármiről :D.

November- December

 Este 8 óra van nálunk ilyenkor a következő zajlik: Dóri zenét hallgat, közbe fotókat készít amiket  aztán majd, kirak profilképnek a Facebookra, Zoé a barátjával chatel és bulikat szervez, Anya olvas vagy vacsit csinál, Apa dolgozik, a Papa pedig általában Tv.- zik vagy beszélget a papagájunkkal. (Margit, ahogy a Papa hívja pedig a neve már legalább 2 éve Ágoston...) Nos igen. Nem említettem, de a nagypapánk is velünk lakik.  - Papa, mit csinálsz? - kérdeztem furán. Ugyanis 85 éves nagyapám éppen ha jól láttam a kandalló előtt ágyazott meg magának, erősen azzal a szándékkal, hogy ott alszik. - Papa, mit csinálsz? - tettem fel újra a kérdést, de most kicsit hangosabban, mert a Papa kicsit nagyot hall.
- Úgy fázok kislányom... - mondta nyöszörögve.    
- De akkor miért nem öltözöl fel? - érdeklődtem. - Na de hova költözzek?  - kérdezte aggodalmasan.  
- Neeem. - mondtam a fejemhez csapva. - Azt kérdeztem, hogy miért nem öltözöl fel!!!              
 - Mondtam, hogy nem költözöm el. Miért akarod, hogy elköltözzek? - nézett rám mérgesen az öreg. 
- Mindegy... - legyintettem, és inkább otthagytam mielőtt még kitalálja, hogy kiakarom költöztetni szegényt. Visszamentem a szobámba, az ajtóm nyitva volt és nem állt üresen, ugyan is Dóri ott állt. - Szia. - köszöntem fáradtan. 
- Szia. - mondta türelmetlenül . 
- Gond van?- érdeklődtem felőle, mert elég gondterhelt fejet vágott. 
- Jó hogy kérded. - mondta megkönnyebbülve. -Azt hiszem, gond van. - jelentette ki drámaian. 
-A fürdőben van. - vágtam rá kapásból. 
- Nem az te hülye. - röhögött Dóri és beleütött egyet a vállamba.
- Akkor mi?                                                          
- Hát azt hiszem, szerelmes vagyok... -nyögte ki végül. Dóriról tudni kell, hogy ritkán szerelmes, de akkor nagyon... Mindig én csináltam vele végig ezt az időszakot. 
- Oh hát most el kéne szaladnom úgy érzem. - mondtam kissé elgondolkodva.   
- Ne már. Segíts. - váltott könyörgő stílusba.   
- Na jó. - adtam meg végül magamat.  - Ki az? Hogy hívják? Helyes? Mit kell tudni róla?  - kérdeztem  cinikusan. 
- Na jó akkor szia. - mondta Dóri megsértődve. 
- Szia. - intettem neki búcsút röhögve.
-  Zoé segítesz? - hallatszott a másik szobából.
- Aham, miben? - kérdezte két mondat begépelése között.  
- Hát izé.  - mondta Dóri hezitálva. -Asszem szerelmes vagyok. - Zoé egy pillanatra felnézett a géptől és semleges arcal közölte Dórival, hogy rendben. 
- Mi kell? *** tanács? 
- Nem, nem nem! - tiltakozott rögtön Dóri. - 13 vagyok! - mondta felháborodottan.       - Hogy megy az idő. - közölte fel sem nézve a géptől Zoé. - Akkor mi kell? - kérdezte furán.
- Mondjuk Tanács? - kérdezte Dóri és ezt olyan hangosan, hogy Zoé abba hagyta a gépelést és kérdően nézett Dórira. - Tudsz segíteni ? - kérdezte Dóri egyre türelmetlenebbül. 
- Igen. - mondta Zoé nyugodtan. - Beszéltél már vele egyáltalán? 
- Nem. - mondta Dóri lesütött szemmel. 
- Hát akkor hajrá! Mond, el neki mit érzel. - javasolta. 
- Az segít? - nézett rá furán Dóri.
- Hát általában... De ha egy félős kisfiú akkor nem. 
- És ha az? - kérdezte megrémülve Dóri.              
- Hát kisfiúkkal ne kezdj ki. - mondta mosolyogva. 
- Köszi! - mondta hálásan Dóri, és egy hatalmas öleléssel ajándékozta meg az éppen gépelő Zoét. Szegény barátja, azt hiszem kapott néhány értelmezhetetlen üzenetet. :))          
                        
 Este 9 óra van.
Megjött Apa. Vacsora van.

Az étkezések azok az egyedi alkalmak amikor a család együtt van. Ilyenkor Zoé is offline, Dóri agya sem a titokzatos fiún jár, és én sem töltök annyi időt a naplóírással. Hoppá, vagy még is? :D - És milyen napotok volt szívecskéim? -  mosolygott Anya és végig nézett rajtunk. Úgy tűník a családom még se a szokásos esti vacsorára készül ma. Zoé a telefonját bűvölte, Dóri szerelmes pillantásokat vetett a húsra, mintha csak odaképzelne valakit, kitudja...      
Nos én meg kihasználtam az alkalmat és a kezembe kaptam a naplómat. 
- Gyerekek. - nézett ránk megbotránkozva Anya. Erre mindenki felnézett. - Vacsora van. - folytatta mérgesen. 
- Bocsi Anya. - mondtuk kánomban.                      
- Szóval ott tartottunk, hogy milyen volt a napotok?          
- Semmi extra. - mondta Zoé.                            
- És te Dóri? - érdeklődött Anyu.                    
 Dóri teljesen el volt foglalva a gondolataival, így nem sokat hallott abból amit beszéltünk.                
 - Dóri! - löktem oldalba szerelmes húgicámat. 
- Igen? - nézett rám furán. 
- Anya szólt. - mondtam visszafólytott röhögéssel.
- Tessék Anya. 
- Azt kérdeztem milyen volt a napod. - mondta kimérten. 
- Jó volt köszi. - mosolygott Dóri. 
- És veled Emma? - nézett rám Anya érdeklődve.    - Kaptam egy ötöst. - mondtam mosolyogva.       - Gratulálok kislányom! - mondta Apa büszkén. Anya mit sem sejtve hitte el amiket mondtunk, hogy Zoé napja unalmas volt mikor nyilvánvaló, hogy ma este is egy buliban végzi. Dóriról elhitte, hogy csak szimplán jó napja volt, mi közbe ő Mr. Titokzatosról  álmodozik. És naivan bevette, hogy  csak egy ötöst kaptam, ó pedig nagyon nem. Ugyan is az én mai napom, sem volt egy átlagos "kaptam egy ötös nap". A minden évben megrendezett fesztiválra készültünk gondoltban a barátaimmal, a nővérem minden évben részt vesz rajta a haverjaival, ott sátraznak. Idén elhatároztam, hogy elmehetnénk mi is, minimális felügyelettel. Amíg Anyuék azt hiszik Zoé minden pillanatban vigyáz ránk, addig mi egy koncerten tombolunk vagy éppen 3 kor fekszünk le aludni. Hehe. :)) 
- Finom volt a vacsi, köszi Anyu! - mondtuk egymás után. - Mind a hárman felmentünk a szobánkba csinálni a "dolgunkat". 
- Zoé!  Szia! - mondtam neki széles mosolyra húzva a számat.
- Szia hugi! - mondta röhögve Zoé. 
- Te figyu... - mondtam neki lassan. 
- Igen? - nézett rám felhúzva a szemöldökét. 
- Hát tudod, van az a fesztivál Tavasszal... szóval izé... 
- Nem viszlek el. - szakította meg  a gondolat menetemet. 
- Mi? Miért nem? 
- Mert kicsi vagy még. - röhögött ki.                        
- Nem vagyok kicsi! - mondtam résnyire húzva a szemem. 
- De az vagy. - mosolygott rám. 
- 16 vagyok! - kértem ki magamnak. 
- Tudom. - mondta.
- Kérlek, kérlek, kérlek. Bármit kérhetsz cserébe! - ajánlottam fel a szerintem, korrekt megoldást.  
- Bármit? - nézett rám szemtelenül.                        
 - Igen. - rágtam a szám szélét, félve attól, hogy valami nagy hülyeséget kér majd tőlem. Nem beszélve az évek óta először felajánlkozó lehetőségről, amivel bosszút állhat minden egyes szemétkedésemért. Testvéri szeretet... Mit ne mondjak határtalan. xDD. Holnap suli. Megyek aludni, így inkább otthagytam Zoét "kettesben a  barátjával".